Minden helyett

Mára az uram pihenést rendelt, mármint nem sportolhatok, úgyhogy kitakarítottam a lakást, és mingyá' megyek elültetni az eperpalántákat, de előbb felszedem a petrezselymet, mert annak a helyére megy, és előkészítem a talajt.
Na most én a kertásástól még soha nem éreztem magam szerencsétlennek, ha viszont takarítani kell, akkor ölni tudnék sajnos. Mert az égbe kiált, hogy én a drága életem értékes perceit azzal pergetem, hogy dzsuvát szedek föl, ahelyett, hogy alkotnék, vagy hasonlók, a Pé meg ugye rendmániás, ezért nálunk nem opció, hogy megesz a kosz, de nem baj, mert fő a szeretet.
Ezért most azt találtam ki, hogy veszek egy takarító robotot. Jó, kádat nem fog mosni helyettem, de a padlót azt szépen tisztán tartja, és megtanulom beprogramozni is, hogy akkor zizegjen itt nekem, amikor nem vagyunk itthon.
Reálpolitikusként elgondolkoztam a forráson és a társadalmi hatáson is. Utóbbival kicsit baj van, mert a robot árából vehetnék takarítónénit, ami ugye egy fő megélhetését segítené, de sajnos nem ismerek olyat, akire én rá merném bízni a családi higiéniát (mert akkor én nyilván a kisujjamat se mozdítanám, azért fizetem ugyanis). A forrással kapcsolatban meg azt hittem, hogy majd ezt kérek karácsonyra, szülinapra, névnapra, házassági évfordulóra és március 15-re az egész családtól, de aztán rájöttem, hogy halleluja van, nekem ugyanis év végéig el kell költenem bizonyos, természetben ugyan nem létező, csak a könyvelésben szereplő pénzösszeget tárgyi eszközre, máskülönben adózik. Mivel valójában mindenünk van, ami kell (cuki gyerekek, ház, kert, laptop), gondolkoztunk rajta, hogy veszünk egy fél falnyi plazmatévét, de azt hiszem, az egy robotgéphez képest összehasonlíthatatlanul csekély mértékben emelné az életminőségünket, mivel nem nézünk tévét. Na jó, a gyerekek igen, de ők képesek egy telefon kijelzőjén is végignézni a Tűzoltó Samet, csak mozogjon valami. Szerintem nagyon ügyes vagyok, hogy kitaláltam. Természetesen az is eszünkbe jutott, hogy a legjobban úgy tudnánk spórolni, ha nem vennénk semmit, hanem adót fizetnénk inkább, mert az mégiscsak egy jóval kisebb összeg, de valahogy az efféle hozzáállás nekem gyáva megfutamodásnak tűnik. Úgyhogy most mindjárt megyek, és meg is kérdezem a könyvelőt, hogy lehet-e.

Update: csak mégsem a linkelt robotot veszem meg, mert nem időzíthető, és kikerüli a szőnyeget. Azon meg fel tudom magam baszni bosszantani, ha egy 180 ezres masinát ajánlanak a padlósöprésre, mert ha nekem az kéne, akkor inkább elmegyek a százforintos boltba, és veszek söprűt. Ami nem takarítja a szőnyeget, csak a padlót, az nem takarítógép, hanem... zokni.