És most pedig azt játsszuk, hogy levezetésnek konfettit szedegetünk. Az úgy volt ugyanis, hogy egy napig takarítottam, mert ugye szülinapot ünneplünk, és akkor belépett Buni, az unokaöcsém, és BULIIII! felkiáltással szétszórt egy köbméter gondosan kiformalyukasztott konfetti tulipánt, napocskát, virágot, miegymást a szőnyegre. Az oviban csinálták, direkt erre az alkalomra, köszi.
Akkor pedig, ha már így, rátettünk mi is egy lapáttal, és ez lett az asztaldísz is. A gyerekek közül is többen a formalyukasztózásban leltek konstruktív elfoglaltságot, így aztán vasárnap reggelre nagy mennyiségű kishajó, dinoszaurusz, helikopter, pillangó és egyéb formájú konfetti szaladgált a lakásban a vécétől a padlásig, és főképp a szőnyegek rojtjai között elbújva.
Én porszívóztam, tisztelt bíróság. Ennek ellenére még mindig szedegetjük az elő-előbukkanó konfettiket, és az a terv, hogy a lelkiismeretes szedegetés ellenére (vagyis direkt nem hagyunk ott egyet sem, legfeljebb lustaságból) még karácsonykor is találunk itt-ott, mert az aranyos és vicces dolog szerintünk.
én a fenyőtüskével vagyok így minden évben...
VálaszTörlés