2013. október 11., péntek

A futással kapcsolatban

Szóval az a bajom a futással, hogy tiszta hülyeség, hogy külön időt szánok arra, hogy abszolváljam a betevő kört, miközben azért megyek mindenhová autóval, mert nincs időm gyalogolni.
Talán ha nem kellene időt szánni a futásra, ráérnék a mindennapokban gyalogolni.
Talán ha a mindennapokban gyalogolnék, nem kellene futnom, mert nem nőtt volna meg ekkorára a seggem.

Jóléti baszkolódást sejtek én itt, futunk, mert jódolgunkban megnőtt a valagunk.

Meg amikor anyósom kérdezi, hogy mit főzök vacsorára, mondom semmit. De azt mondja, főzzél, mert a Peti megesziiiiii. Hát mondom nyilván megeszi, de jelen korunkban nem az a cél, hogy minél többet együnk, mert a napi betevő kalória az megvan délelőtt tízig kb., sokkal inkább az, hogy ne zabáljunk annyit. Lennék bár maszáj, gyalogolnék egész nap a marhákkal, a kenyeret, csokit meg hírből sem ismerném, de a számítógépet sem, máris nem lennének ilyen bajaim!
Asszem elhülyített ez a nagy kényelem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése