Bárha én írnám nagyanyáink szakácskönyvét!

Már másodszor is ránkrohadt egy nap után a zacskós tej, mondtam, soha többet ilyet, visszatérünk az UHT-re, mert ott pusztuljon minden organikus tehén, ha a teje meg pont az én délutáni kávémban ugrik össze. Csak aztán nem volt szívem, illetve vérvonalam (sváb ősök, ugye) kidobni 8 deci helyi házi tejet, úgyhogy beoltottam kultúrával és csináltam belőle joghurtot, majd megízesítettem almával, fahéjjal és mézzel. Így aztán az UHT tej a továbbiakban a vésztartalék, mostantól savanyodásra játszunk. Próbáljátok ki ti is, nekünk egy vacsorára elfogyott.

És még lett az a találmányom, ami szintén egy gasztronómiai csoda, mint kiderült, hogyaszongya:

Tepertőkrém

Ezt akkor készítjük, ha valaki a családban köhög. Egy fej vöröshagymát egy liter vízben héjastól megfőzünk, míg meg nem puhul. Akkor kivesszük a hagymát a vízből, amiből teát készítünk kamillavirággal, mézzel, citrommal. Ezzel kínáljuk a köhögő gyereket, aki másnapra meggyógyul. 

A főtt hagymát pedig meghámozzuk, és kutterbe dobjuk vagy 20-30 deka töpörtyűvel, és 2-3 evőkanál mustárral együtt. Durvára aprítjuk, kenyérre kenve kiváló, mivel a hagyma nem harsánykodik, hanem finoman ízesíti a krémet. 

Bár igazából csak az volt, hogy összesen egy fej hagyma volt otthon, és gondoltam, a főtt hagyma is jobb, mint a semmilyen. Erre feltaláltam a legfinomabb töpörtyűkrémet, mint Fleming a penicillint, micsoda mázli!