2015. január 8., csütörtök

A Bakony az én Párizsom

Téli szünetbeli kalandjaink a Bakonyban folytatódtak Etáéknál. Az úgy volt, hogy karácsony előtt a Pé jelezte telefonon Attesznak, hogy Sopronba menet vagy jövet, szokás szerint beugranánk hozzájuk meleg kézfogásra, forró ölelésre, mire benyögték, hogy akkor már szilveszterezzünk is ott. Nem kellett kétszer mondani. Elmondom, mit csináltunk náluk 3 napig.
Lazultunk.
Kemény éven vagyunk túl, nekem volt ez a három választás, amit a végére már nagyon utáltam, meg úgy az egészet, en bloc, teli is lett a hócsukám, nyilván ezért (is) mondtam fel végül. Eta szintén nem lazsált tavaly, csak ő egy kicsit jobbat csinált: például ezt. Meg a férjek is keményen dolgoztak, na.
Én így négy nap Sopron, és jégvermes kajaadagok után kicsit aggódtam, hogy a mindig csinos és nett Eta majd full sminkben nyomja otthon, és kénytelen leszek én is összekapni magam, legalább farmert húzni, vagy valami, de szerencsére semmi ilyesmiről nem volt szó, teljes összhangban fetrengtünk 3 napon keresztül cicanadrágban, pólóban. Meg voltunk egyszer szánkózni is a kertben, mert a Bakony, bárhogy is nézzük, egy hegység, bár ez lehet, hogy csak innen, az Alföldről nézve furcsa. És ott az udvarok lejtenek, vö. szánkó pálya. Mármint megfelelő mennyiségű hó esetén, és az pont adott volt. Úgyhogy a fenti szilvafától, a sóskaföldön keresztül a telek alján lévő kerítésig vidáman siklott alattunk a szánkó, ami máris legalább hatszor olyan hosszú pálya, mint a körmöspálcási patakpart, ami errefelé nekünk megadatott a földrajzi viszonyok okán.
A fiacskáink, akik egyébként ikrek (ugyanazon a napon fogantak, khm), szerencsére már jó hosszú ideje alapértelmezett barátok, a kezdeti tartózkodást úgy általában át is ugorják, eltűnnek, és válogatott disznóságokat hajtanak végre tökéletes egyetértésben, cukik.
Naszóval odaértünk, és géppuskasebességgel elkezdtük megbeszélni az aktuális megbeszélnivalókat és a világ folyását, meg röhögni, amibe a Borcsi is beszállt, mert a fiúkhoz képest ő mégis csak felnőttnek számít, még olvasni is tud (szerencsére, amivel aztán fél napokra le is kötöttük).
Meg finomakat ettünk, ráadásul. Nagyon.
És akkor eljött a szilveszter éjjel, amit a szokásos rendben folytattunk, cicanadrágban fetrengve, a világ folyásáról beszélgetve és röhögve, illetve időnként a monitort bámulva, és akkor az Index fogadalomgenerátorát idézgettük, hogy "A pasim... a monitort bámulja, és nem nevet a vicceimen". Aztán az est fénypontjaként kimentünk az udvarra, Attesz felküldött az égbe pár rakétát, a kis pörgöncöket meg a gyerekek dobálták, én meg sikoltoztam és jajveszékeltem pánik fejjel, mert én az ilyenektől fosok, csak a többiek meg nem. És akkor még mindezek tetejébe, a megviselt idegeimnek kegyelemdöfésként a gyerekek elkezdték maguknak gyújtogatni a pörgöncöket, én ezt le se merem írni, mert mindgyá' rájuk szabadítom a Gyivit, de a kisAtkónak a fő karácsonyi ajándéka egy ilyen gázégő volt forrasztó ónnal és egy marék szöggel, mert ő az ilyesmit imádja, és kezelni is tudja, én meg ötvenszer visszaszaladgálok indulás előtt a házba, hogy biztos kikapcsoltam-e a kávéfőzőt, nehogy felgyújtsam a házat. Na ezzel a karamellizáló pisztolyhoz hasonló lángszóróval gyújtogatták a robbanótölteteket a pisisek, azóta is borogatom magam, ha rágondolok. Meg a kabátjukat is féltettem, ki ne égessék.
Az éjfél már főleg pizsamában ért minket, vidáman koccintottunk némi szénsavas üdítővel, kivéve én, mert itt rajtam kívül mindenki absztinens. Áder Jánost nem hallgattunk, mert úgyis csak bullshittel, és ezeket én írni szoktam, nem hallgatni, és amúgy sincs Etáéknak tévéjük. Aztán békésen álomra hajtottuk a fejünket.
Másnap pedig vidáman hazaautóztunk, és anyósom, aki addig itthon vigyázott a macskára, lelkesen újságolta, hogy kitakarította a házat, még a sütő ajtajáról is lerobbantotta a dzsuvát belülről. Sőt, az íróasztalomon is rendet rakott. A hálószobában pedig megtalálta a... na jó, csak viccelek, oda nem ment be.
Harmadnap pedig lelécelt a macska. És azóta se jött haza.
fotók is lesznek majd

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése