2015. augusztus 31., hétfő

Ami a nyáron történt

Csak hogy emlékezzünk rá később, hogy mi volt a nyáron.

A gyerekek leszoktak az édességtömésről, szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor vettem nekik direktben süti-csokit. Na jó, az ilyen cukrozott gabonapelyheket nem számolom, mert akkor idevehetném nyugodtan a ketchupot is, meg a virslit, mert azokban is van cukor, nyilván. Meg házi lekvárt is kaptak mindig a palacsintájukba, meg főztem mákos gubát is, meg ilyesmi, de a bolti sütiknek, amikből azelőtt ipari mennyiséget fogyasztottak vége lett. Mondjuk a súlyuk egy dekát sem változott, mind a kettő izmos kis kukac.

Aztán pedig leállítottam őket a mindenféle tévékről és kijelzőkről, kicsit szüttyögnek még néha miatta, de sokkal nyugisabb azóta az élet, hogy nem veszekednek a távirányítón, a tablet időn meg a csatornán.

És ezen kívül Borcsi már teljesen egyedül mos hajat, pedig derékig ér neki. Na jó, Ákos is, de neki csak egy centis.

Ja, és úszni is megtanultak, nem szabályosan, de elboldogulnak a mélyvízben.

Tulajdonképpen, ha jobban belegondolok, tök sokat változtak, Borcsi egyre szemtelenebb, de még le tudom állítani, csak próbálkozik, Ákos meg ugyanolyan kis koboldba oltott kölyökkutya, mint volt, mindenhová bedugja az orrát, mindent megvizsgál, aztán mindenhol csinál valami galibát. De szerintem kifejezetten ügyesen tudom már kezelni őket. Ideje volt, na.

Én meg... hát, eltettem 20 kiló lecsót. Ez az új skill idén nyáron.

Amúgy meg tök szép nyarunk volt, erre mondják, hogy élményekben gazdag. Csak Etáék hiányoztak nagyon. (Minden oké velük, sőt, csak nem találkoztunk idén, mert mi mindig másfelé jártunk, ők meg dolgoznak ezerrel, meg kiállítanak és készül az új kollekció).

4 megjegyzés:

  1. A tabletről leállítás hogy volt? Megtanítasz? Nálam lehetne ez az új skill ősszel :)

    VálaszTörlés
  2. Hát, egyik pillanatról a másikra :) http://divany.hu/poronty/2015/08/31/gyerekkiserlet_nincs_tobb_teve_se_mas_kijelzo/ így.

    VálaszTörlés
  3. nálunk meg az volt hogy nyár elején megpróbáltuk őket rászoktatni némi (minimális) házimunkára, és nem sikerült :nevetés ami sírásba megy át: irigykedem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, tényleg! Hát, attól függ, mik az igények :). Ilyesmivel mi is próbálkoztunk, nagy nehezen már esetleg elpakolnak maguk után, ha nagyon ütöm a vasat. Szerintem egyébként ez a legnehezebb, mert nem csak elhatározás kérdése, hanem meg kell tanulni hogyan kell.

      Törlés