2015. szeptember 24., csütörtök

Valószínűleg mégis a természet gyermeke vagyok, vagy valami

A mai napban két szuper dolog volt, az egyik, hogy voltam futni, és már nem volt olyan szánalmas az egész, mint legutóbb. De nem ez a lényeg, hanem, hogy baszki, gondolnátok-e, a futáshoz egyáltalán nem kell telefon. Zenét hallgatni úgysem szoktam közben, mert akkor nem hallom a madarakat a patak parton, a távolságot tudom, mert mindig ugyanazon az útvonalon megyek, az meg kurvamindegy, hogy mennyi idő alatt futom le, egyszer úgyis hazaérek, ha jó irányba megyek. Ez milyen szabad érzés már!

A másik meg az, hogy magot hozott a vinca, úgyhogy jövőre elvetem és lesz nekem saját vinca ültetvényem.
A vinca az egy virág.
Amúgy meg már egészen király génbankom van itthon, egy pöttyös papírzacskóban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése