2017. január 19., csütörtök

Céltalanság

Most meg az van, hogy válságban vagyok, mert nem tudom, hogy mi az életcélom.
Vagyis persze tudom, én mindig nagymama akartam lenni, pirospozsgás, kicsit dundi, fehér kontyú, vanília illatú, aki körül ott sertepertélnek az unokák, és sütit sütünk együtt. Vagy bóklászunk az erdőben, vagy ilyesmi, közben vicceseket mondunk és nagyokat nevetünk.
Mondjuk ezt az unoka dolgot nem igazán értem, mert én rettegek az ilyen kisebb gyerekektől, mert mindig öngyilkosmerénylőset játszanak, én meg szénné parázom magam, hogy valami bajuk lesz. Amikor meg már nem önveszélyesek, akkor nagyok, és nem akarnak a nagyihoz bújni, mert már nem vanília illatú, hanem öreg szagú. Na de azért van ott a kettő között pár jó év, majd azt használom ki, csak egészség legyen.

De hát addig még van minimum 20, de inkább 25 évem, és most, hogy megvan a házunk, erre az időre nem igazán tudom, hogy mit szeretnék. A lakberendezésnél azért valami izgalmasabbra gondoltam, a világ beutazása meg ezzel párhuzamosan nem fog menni. Meg azt akkor kell, amikor a kölkök már kirepültek, mindent nem csinálhatok meg helyettük, különben mi lesz az életcéljuk? Bár lehet, hogy csak sajnálom a pénzt négyünk repülőtéri illetékére.

Szóval a lényeg az, hogy tengek-lengek, és ez elég érdekes élethelyzet, mert én mindig tudtam, hogy mit akarok, most meg nem. És erre nem ad felmentést az sem, hogy tulajdonképpen most kéne megállítani az időt, így maradni, és egyenesen a Nirvánába kerülni, mert amúgy jól elvagyok én itt a földi létben, a franc akar a Nirvánába menni.  Csak nincs életcélom momentán.
Ha véletlenül tudtok valami jót, mondjatok már ötleteket lécci!

7 megjegyzés:

  1. Hasonlóan életcél nélkül létezem, de én most a hangszigetelés titkait tanulmányozom. (nagyon sok van). Amúgy meg a világutazás és lakberendezés között tengődök és nagyon sokszor unom azt, hogy megint dolgozni kell :) és a végén világutazi se és lakberendezésre se futja Persze ez neked nem segít, csak akartam mutatni, hogy nem vagy egyedül. És ha gondolod a hangszigetelés témát ketten is kutathatjuk :D

    VálaszTörlés
  2. Hát írjál könyvet, meg köteleződj el valami jó ügy mellett, ajánlom pl. a természetvédelmet, de tőlem lehet a nők helyzete is vagy akármi, és váltsd meg a világot.

    VálaszTörlés
  3. Tessek, szerintem Patricia meg is oldotta a kerdest. Irj egy konyvet! Sztem egy olyan Fejos Eva felet a kisujjadbol kirazol. ( Bocs, nem kicsinyelni akartam en iroi kepessegeidet, de ugy gondolom az eladhato) Szoval irsz egy konyvet, siker lesz aztan abbol mehettek is utazni.

    VálaszTörlés
  4. Az van ezzel a könyvírással, hogy még blogolni se nagyon marad bennem tartalom (amint látjátok), miután letojom a heti négy cikket. Tudom, kívülről nem látszik, de tényleg állati fárasztó minden egyes nap más témában okostojásnak lenni, beleásni magam annyira (vagy legalább átgondolni), hogy cikk lehessen belőle, aztán megírni, másnap meg kezdődik elölről valami mással. Hát nekem most könyvre nincs agykapacitásom. Tudom, ez csak magyarázkodás, őszintén szólva nincs nekem ahhoz se kitartásom, se témám, de ha valamelyik lesz, szólok. Ja, meg motivációm sem, ugyanis könyvírásból ma Magyarországon két ember tudott megélni, és ők is meghaltak. Ettől függetlenül, persze.

    VálaszTörlés
  5. Ami meg a hangszigetelést meg a világmegváltást illeti, hobbim az van elég, tényleg, tök büszke vagyok rá, hogy milyen jópofa hobbiim vannak, és még időt is tudok rájuk szánni. De hát ezek nem életcélok, hanem hobbik. A világmegváltás meg szerintem favágó munka, csinálom is, de hát ahhoz kellenének még egy páran. Holnaptól ti se vesztek PET palackos italokat, jó? És akkor leszünk már hárman, azzal is megmentünk egy csomó állatot.

    VálaszTörlés
  6. Na indítsunk messzebbről, ez a tipikus midlájfkrízis, minden kisratkó most nyomja kötelező jelleggel, annak okán hogy a hetvenes években születtünk, tehát most jött el az ideje. Teljesen természetes mint a kamaszkor,nem kell ráfeszülni mert akkor elmenekül az életcél ellenkező irányba, ha hátradőlsz és lesz*rod akkor pedig megsúgják.(vagy nirvána, ami egyenlő vágytalanság és céltalanság) Szóval mindenképpen jó, élvezd!( pont én mondom ezt, aki kínomban már a kutyásvénasszonysággal kacérkodom :) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, amúgy nem feszültem rá, mert tényleg tök jól elvagyok, meg időm sincs nagyon itten életcélokon törni a fejem, néha irigylem is az utcaseprőket, hogy az ő agyuk szabadon járhat azon, amin akar, ellentétben velem, akinek azért mégiscsak a gondolataiért fizetnek. Mármint csak ha leírom, mert különben nem. Meg még azon is gondolkoztam, hogy most egy rövid távú életcél, hogy lássam, amikor kikel a kertben a giga mennyiségű hagymás virág, valamint megcsinálom a benti verzióját is, ami a saját, átköltöztetett, de sajnos ősszel elfelejtés miatt el nem ültetett hagymáimból lesz. Szóval lehet, hogy csak ilyen télközepi válságom van. Szólok, ha kikeltek, és akkor gyertek megcsodálni!

      Törlés