2017. március 10., péntek

Ebben a szülinapban több volt, mint első látásra gondoltuk

Borcsi tegnap tíz éves lett, amitől én állati büszke vagyok, mert mégiscsak sikerült tíz éven át ilyen gyönyörű, jófej és okos gyereket növesztenem, másrészt meg ugyanezért állatira meg vagyok hatva, mert még emlékszem (mintha csak tegnap lett volna), amikor a karomban tartottam a bepólyált, gyönyörű, kis szőke, nagyhajú babámat, és ismerkedtem vele. Úristen, úristen, anya lettem, és egyedül! Úristen, úristen, ezt hogy fogom megoldani?

Na most úgy látszik, hogy elég jól megoldottuk a felmerült dolgokat, (és került hozzá segítség is, áldassék a neve) meg még annál is jobban, mert Borcsi egy igen jól sikerült gyerekké cseperedett, borzasztóan elégedett vagyok vele, és jóban is vagyunk, eléggé szeretjük egymást, na. Szóval azt akartam, hogy a tizedik szülinapja emlékezetes és szép legyen, örüljön nagyon, mert mégiscsak nagy dolog ám ez.
Az ajándék nem volt kérdés, fél éve rágja a fülemet egy telefonért, én meg, mint a téma felkent szakértője (muhaha) fél éve tesztelem őt, hogy elég érett-e rá. Ennek megfelelően ő is mindent megtett érte, hogy méltónak találtasson, például még egy radírt sem veszített el idén, mert hát az az egyes számú feltétel volt, hogy ne hagyja el úton-útfélen a dolgait, hiszen akkor nincs miről beszélni telefon ügyben, ugyebár.

Mára pontosan tudja, hogy mi az a digitális lábnyom, és néhány rossz példán (úgy is, mint utálatnak örvendő osztálytárs Musically produkcióin való vinnyogva röhögés és rosszindulatú kidumálás) bemutattam neki, hogy milyen következményei vannak, ha agyatlanul kitesz magáról mindenféle fotókat, videókat, infókat. Szóval foglalkoztunk a témával, na. És mivel úgy érzem, hogy ő jelenleg abban a korban van, hogy nemhogy titkolózna előttem, de még azokat az infókat is órákig hallgatom, amikhez, hogy úgy mondjam, viszonylag kevés a kapcsolódási pontom, nem félek tőle, hogy a tudtomon kívül olyasmi történik, ami káros lenne.

Extra ajándéknak azt is kitaláltam, hogy elmegyünk egy anya-lánya fotózásra, hogy tényleg maradjon szép emlék erről a napról, a fotók két hét múlva készülnek el, tök jó volt. Vicces volt, hogy a virágos, a kedvenc ruhaboltosom és a fotós (ők kb. egy tömbben vannak), együtt szervezkedtek, készülődtek, hogy minden szép és jó legyen a fotózásra, tök megható volt.

Utána elhoztuk Ákost is a suliból, és együtt elmentünk ebédelni. A málnás- maracuja sorbetes csoki mousse valami elképesztően finom volt, csak mondom.
És akkor hazamentünk, és végre átadtuk az ajándékot a Borcsinak. Pont beállítottuk rajta a nem tudom micsodát, amikor jött az üzenet a barátnőmtől, hogy jaj, nem is holnap lesz kint a weblapon a gimi felvételi sorrendje, hanem már most, szóval itt az idő megtudni, hogy bekerült-e a gyerek a nyolcosztályos gimnáziumba.

Kissé remegő térdekkel ültem le a gépem elé, bár sok esélyt így a végére már nem láttam, mert a szóbeli nem sikerült túl jól, még sírt is a Borcsi, amikor kijött. Szívatták, hogy készülni kellett volna (magyarból, amikor a legjobb az osztályban, és most is egy országos magyarversenyen van éppen), szóval nem volt jó élmény, el is engedtük a dolgot.

És akkor kiderült, hogy még így is a legjobbak közt volt (lehet, hogy ez a terv része volt, hogy hogy reagál a gyerek stresszhelyzetben), és felvételt nyert a nyolcosztályos gimibe - derült ki a tizedik szülinapján.

Úgyhogy szeptembertől Borcsi a honi elitképzés egyik tanulója lesz, ami nagyjából olyan, mintha Nagyatádi Szabó István holnap állami árverésen, és állami hitelből bevásárolna magának ötezer hektár szántót, és hozzá 300 legelőt. Mert az utóbbi években állandóan az esélyegyenlőségről, a méltányos oktatásról írok, meg arról, hogy mennyire igazságtalan, már-már kasztrendszerben tanulnak a gyerekek, ami nem helyes, mert végeredményben mindenki megszívja. Nem csak a lemaradók, akik segélyre kényszerülnek a leszakadó oktatásuk miatt, hanem az is, aki a segélyre valót adó formájában összedobja. És erre beadom a gyerekemet az elitképzésbe, beállok az elnyomók sorába.

Jó, hát kifundáltam a magyarázatot, hogy senkinek nem lenne jobb, ha a régi sulijában maradna a Borcsi, és ettől sem lesz senkinek rosszabb, hogy kisgimis lesz, valamint a rendszert egy ember szép gesztusával nem lehet megváltoztatni, tényleg csak értelmetlen áldozat lenne a részéről. És nem fogom pont a saját gyerekem esélyeit rontani, mert én ilyen kis emberijogi harcos vagyok, bár tudom, hogy az egész csak szerecsenmosdatás.

Ez a poszt sajnos így sikerült, ilyen kis szedett-vedettre, de hát sajnos rohannom kell, mert holnap lesz a szülinapi party, és még be kell vásárolnom, meg tortát kell sütnöm, szamócából. Sok szamócából.

6 megjegyzés:

  1. boldog szülit és gratulálok :)

    VálaszTörlés
  2. Hogy lehet, már ekkora? Hát én is itt szipogok meghatottan. Isten éltesse a gyönyörű nagylányt, és neked is boldog Anyává Válási Jubileumot. :-) (Az ún. elitképzésről pedig... én gyakorlatilag szóról szóra ugyanezt mondtam Lacinak, mikor a vonatkozó indexes cikket olvastuk nemrég. Hogy szép, szép, jó, jó, de kinek is lesz attól jobb, ha én most ezen felbuzdulva nem a saját gyerekem esélyeit javítom, hanem a honi oktatásét próbálom? Utóbbin változtatnom nem sok esélyem van egyszál magam, a gyerekemmel meg csak nem babrálok már ki. Ha egy rossz rendszerben kell érvényesülni, akkor sajnos egyelőre a rossz rendszer keretei fogják meghatározni a döntési stratégiánkat. Egy ideális világban Porfészek-alsón is jó helyen lehetne az áltiban 8 évig, de ez itt sajnos még nem az az ideális világ. Én '93-ban kerültem be a Zelitképzésbe első fecskeként (gólyaként :-)) egy jónevű gimnázium első nyolcosztályos évfolyamába, rajtunk tesztelték az új rendszert, módszert, tantervet, mindent, nem volt még olyan bejáratott a szisztéma, mint ma, és még így is azt mondom, szuper döntés volt, mai napig abból élek, amit ott tanultam, annyira jó volt. Szóval a magam részéről őszinte bizalommal tudok sok sikert kívánni Borcsinak, szerintem jó döntést hoztatok. :-) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :) Na jó, hát ezzel kapcsolatban úgy beindult a fantáziám, hogy lehet, írok belőle rendes posztot

      Törlés