2011. június 9., csütörtök

Az alkaltom leginkább Johnny Bravoéra hajaz mostanában

Aki pedig a fogyókúrám miatt aggódik, annak jelzem, hogy a valaha volt legkisebb nadrágomat nem találom már, (felnőttkori nadrágra gondolok, nem egy rugdalózóra, vagy ilyesmi), de az aktuális kedvenc most éppen egy 55-57 kilós koromból átmentett szépséges fehér darab. Ami mondjuk eléggé érthetetlen annak tükrében, hogy mégiscsak 61 kiló vagyok. Biztos karra izmosodtam, vagy valami, mert a régi 36-os blúzokat sajnos körülbelül a középső ujjam második ujjpercéig tudom csak felhúzni.

4 megjegyzés:

  1. Micsoda szinkronicitás! Ezt akár én is írhattam volna. A 61 jelenlegi kilótól kezdve az 55-57 kilós korból átmentett fehér nadrágig. :D (Bár valószínű, az izomcsoportjainkról ez sajnos már nem mondható el. :D)

    VálaszTörlés
  2. Tudom, hogy nem a témába vág, de tetszik ez a szavazásos itt jobbra...:)Ma lehetett volna inkább a kire hanyas nadrág jön fel.;)

    VálaszTörlés
  3. Hehe :)
    Az a helyzet, hogy én most sokkal izmosabb vagyok, mint akkor, mert amikor azt a nadrágot vettem, már vagy tíz éve nem sportoltam semmit, most meg keményen rubintrékázok, és ér!
    Krisztina: Oké, majd legközelebb kerítünk arra is sort :).

    VálaszTörlés
  4. Későbbi felhasználásra is alkalmasan estélyis fazonúra varratott esküvői ruhám (tudom, smucig vagyok :D) debütálhatott volna egy jeles eseményen. Komoly aggodalommal bontottam ki a 10 évvel és 3 gyerekkel ezelőtt rászerkesztett csomagolásból. Aggódtam, rám jön-e még... megkönnyebbülten felsóhajtottam, mikor a derekamon fel tudtam húzni a cipzárt ("Na, ugye nincs is nagy hasam!"). Erre a melleim nem fértek bele... nekem, akinek olyan nincs is :) Szegény párom kénytelen volt új ruhát venni nekem :) Szóval átrendeződik a testünk, és a kilók messze nem képezik le a teljes folyamatot.

    VálaszTörlés