De azért azt hiszem, túl hosszasan nem marad időm búcsúzkodni a környéktől, és negatívumokat keresni, hogy ne fájjon annyira - vált meggyőződésemmé, ahogy mind a két gyerekem az előszobában ülve a maga módján közölte, hogy a cipőhúzás a saját feladatuk. Ez Borcsinál úgy néz ki, hogy határozottan kijelenti: "egyegyül", Ákos meg ordítva elhúzza a lábát, erre a helyzetre ugyanis nem alkalmas se az anya, se az apa, se a baba, sem pedig a nem szó, más meg nincs a... hm... tarsolyában. Aztán Borcsi felveszi a szandálját kacsalábra, Ákos meg még sehogy, de küzd, én szólok Borcsinak, hogy cserélje meg a szandálokat, (én a megfelelő sorrendben helyeztem a lába elé, csak valahogy összekeverednek mindig), Ákos még mindig küzd, aztán olyan fél óra alatt felveszi az egyiket, akkurátusan összeilleszti a tépőzárat, csak előtte gondosan kihúzza a gyűrűből, amitől ugye az egész feleslegessé válik, úgyse szorul rá a lábára, majd megismétli ugyanezt a másik szandáljával is, végül is ráér, mert Borcsival még el fog tartani egy ideig a meccs, hogy márpedig őt egy cseppet se zavarja a kacsaláb, de engem meg igen, csere. Á, dehogy! De, most. Hát így vagyunk mi, aztán végül persze valahogy mégis elindulunk, és ez még a nyári verzió, mi lesz itt a sál-sapka-anorák-hótaposó-kesztyű-pulóver-vastag zokni időszakban!
Ja, amúgy voltunk a hétvégén a Tündérfesztiválon is, aminek meg az volt a különös bukéja, hogy egy egész héten át varrtam rá a gyerekek ruháját, Ákos manóingét például az utolsó öltésig kézzel, mert különben le kellett volna menni a garázsba a varrógépért, az meg macerás. Erre a Tündérfesztivál reggelén, amikor éppen adtam volna rá a manózöld hacukát, manóvári másodszülöttem megvetően közölte, hogy nem, és már ott sem volt, hanem a lakás túlsó végéről ordított, (ő így kommunikál, na) de engem se olyan fából faragtak, hogy fölöslegesen
Borcsinak ment magától is:
Ez már a kép már az esemény vége felé készült, a tündérszárny, meg az egyéb kiegészítők akkor már az én outfitem részét képezték, mert hát mégiscsak kényelmesebb egy tündérszárnyat a hátamon hodani, mint a kezemben, és lennének még további érveim, hogy miért (voltam alapból manóruhában, és a Pé miért volt Pukk).
Na, a mai napnak a fénypontja a
Nem jártok e erre hazafelé? (mert mostmár még messzebb lesztek brühühüüüü)
VálaszTörlésA jelmezt muszáj megdicsérni: ötletes és kedves, én biztos zokszó nélkül felvettem volna! :-)
VálaszTörlésHogy bonyolítjátok a költözést? Több fordulós lesz, vagy teherautóval?
Tudom, folyton elveszek a részletekben...