2011. július 10., vasárnap

Ákos kétéves

A legnagyobb hír most az, hogy Ákos kétéves lett. A szülinapi ajándékán nem kellett sokat tanakodni, biztosra mentünk, ugyanis bevetettük a Pakpakpak* kategória több indulóját, úgy is, mint Duplo traktor, betonkeverő, valamint egy gyereknagyságú pedálos traktor, ami szomorúan előrevetíti, hogy életem hátralévő részében kétrét görnyedve, egy piros gyerekméretű traktor kormányát fogva fogom vezérelni a szerkezetet körbe-körbe az udvarban, szép kilátások, mindegy. Szóval a gyerek nem tud még pedálozni, na. Viszont minden mást tud, amit egy kétéves, kivéve a beszéd, nem tudom, ez mennyire elvárás, remélem, nem, feltéve, hogy van alternatív módszere a kommunikációra, és neki van, erősen barkochba jellegű, némi hupikék törpikék kifejezésmóddal megspékelve (-Ákos, mit szeretnél? -Pakpakpak! -Traktort? -Nem! -Betonkeverőt? -Nem! -Markolót? -Nem! -Homlokrakodót? -Aha!), viszont cukin csinálja, és értjük egymást.

A gyermek örvendezett az ajándékoknak, mi nem kevésbé a születésének meg a Mojitonak és a Sangriának, a többiek a három évnyi házasságunk alatt tökélyre fejlesztett pizzának (aminek újabb fontos evolúciós állomása volt a rétesliszt használata, öcsém, tutiság!). Én időnként a múltba révedtem, hogy milyen rendes baba is volt már Ákos, két és fél óra alatt megszületett, nem ordított sokat és nem harapta ki a mellemet, bár lehet, hogy ezt az emléket csak az idő szépíti így meg, lényeg, hogy az abszolút kiszámíthatatlan korának vége, ez már szinte kezelhető lesz innentől kezdve. Amúgy ellazázok itten, hogy milyen rendes kisgyerek az Ákos, de egyébként azon kívül, hogy egy istencsapása rossz kutya, aki állandóan valami gazfickóságon töri a fejét, tényleg iszonyú helyes gyerek, és übercuki, meg okos is, meglepően az, csak úgy mondjuk nehéz rájönni, hogy mindig benne marad az infó, ugyanis nem beszél.
Ja, és bújik, na, végre, van egy bújós gyerekem, Borcsi, ha nem éhezne meg időnként, felém se jönne hetekig, őrület, neki aztán a lelki igényei leginkább egy rinocéroszéhoz konvergálnak, és most nem tudom, hogy ez ilyen magzat/babakori sérülés-e, mert az anyja annyira rettegett, vagy amúgy is ilyen lenne, lényeg, hogy a Poji viszont igen kis bújós lett, úgyhogy végül is az én lelki igényeim is ki vannak elégítve szerencsére. És akkor ez a post most átbillen csúnya mentegetőzésbe, amiért nem tudok kellően örömködni, és megfelelően vattacukros hangulatban méltatni egyszülött kisfiam erényeit, de a helyzet az, hogy gyakorlatilag kicsapódott az agyamban a fehérje, olyan forróság van, este tízkor ültő helyemben szakad rólam a víz, és gyakorlatilag a nevemet sem tudnám most folyékonyan elmondani, olyan szinten lefáraszt a Közép-magyarországi hőségrekord, amit egyébként a kölkek iszonyúan élveznek, tekintve, hogy szinte az egész napot a kertben töltik, hol egy gótikus beütésű sárkányos-vízköpős, ugyanakkor felfújható gumimedencében (vízicsúszdával, ofkorsz), hol meg a különböző hintákon és járműveken ülve, nem olyan szar ez nekik, csak én ne izzadnék mint a ló.
Na, bónusz fotó, ott a fejem rajta.























* hát ez úgy nagyjából minden munkagépet jelent

8 megjegyzés:

  1. Isten éltesse sokáig, legyen boldog az összes pakpakpakkal! :)))

    VálaszTörlés
  2. Ez a rétesliszt -pizza megoldás kíváncsivá tett, annál is inkább mert én meg a házirétest is finomlisztből nyújtom legalábbis úgy 70%-ban.Hogy kell? Totál rétesliszt vagy nullás is van benne?

    VálaszTörlés
  3. A nembújósság nem a sérüléstől van, így születnek. A macskákon figyeltem meg, hogy már a születésük pillanatában olyanok mint egész hátralévő életükben. Az enyém sem bújós (kivéve érdekből)aztán van 2 hónap hivatalosmegszületés előtti dédelgetésbónusza amit elég bátran tettem úgy emlékszem...(különben a pocakban nevelésben nem hiszek, okom van rá)

    VálaszTörlés
  4. Köszönjük, átadom :).
    Girosz: hát az úgy volt, hogy anyám random öntögetett a lisztes dobozába nullás és réteslisztet rétegesen, én meg beletúrtam és meregettem kifelé a lapáttal, na ez lett az arány, nem túl egzakt. A másik meg megnyugtató, bár az érdekből bújás esetünkben is megfigyelhető :P.

    VálaszTörlés
  5. Boldogságot a kétévesnek! Aki ilyen jó srác, annak nem kell tudni beszélni, ő nem a dumájával hódít, szerintem neki elég mosolyognia egyet, és mindent megkap, amit szeretne - feltéve, hogy nők között teszi mindezt. :-)))

    VálaszTörlés
  6. de jól nézel ki te lyááány:)

    és köszi, hogy lejegyezted helyettem is, újfent!:)
    kopizhatnám saját naplónak a porontyok viselkedési, fejlődési, valamint érzelembeli tulajdonságait
    nálunk a csajusz tanult némi bújást az öccsétől,megtetszett neki, de nem mindig őszinte az ölelése:)

    ja, mona voltam

    VálaszTörlés
  7. Erősen megkésve kívánok boldogságos szülinapot a kis kétévesednek!

    Isten éltesse sokáig!!!

    VálaszTörlés
  8. Köszi,köszi!
    Panka: :DDD
    Mona: hát, csak bízd rám nyugodtan, ha már Dani lustul :D

    VálaszTörlés