2011. július 4., hétfő

OTP-től a cigánypecsenyéig

Én egyébként egészen a mai nap reggeléig azt hittem, hogy az ilyen pénzügyekkel foglalkozó magán- és jogi személyeknél, mint például könyvelő, vagy bank (OTP) előnyös tulajdonság a pontosság, még szabatosabban fogalmazva elengedhetetlen. Erre a hitemre alapozva megrendeltem azt a szolgáltatást a pénzügyekkel foglalkozó OTP-től, hogy reggelente sms-ben közlik velem a számlaegyenlegemet. Pisi, kávé, számlaegyenleg, valahogy így. Gondoltam, menni fog nekik, ha már felajánlották, bár kicsit gyanús volt, hogy a szolgáltatás mellett nem volt ott az ára. Végül is bank-ügyfél relációban pénzről beszélni tényleg snassz.
Nem baj, megkockáztattam.

Aztán az egyik reggel fals számot küldtek, gondoltam sebaj, nyilván a napi nyitóegyenleget közölték, és csak a nyitás után vonták le a lakás törlesztőrészletét, érthető. Mindazonáltal azért örültem, hogy aznap véletlenül éppen tisztában voltam vele, hogy negyedike van, az esedékesség napja, mert az ciki lett volna, telitankolni az autót, aztán ott állni hülye fejjel és üres kártyával a pénztárnál. Tényleg, ilyenkor mi van? A benzin nem lehet visszatenni a polcra.
Ma viszont küldött az OTP egy hat számjegyű számlaegyenleget, ami racionálisan szemlélve cseppet sem volt valószínű, tekintve, hogy erre a számlára kb. a gyed érkezik, és a családi pótlék, és az sajnos nem hat számjegyű, még együtt véve sem. Aztán lemerült az elem a billentyűzetben, és nem tudtam megnézni a számlatörténetet, viszont elemtöltés közben, tekintettel az anyagi helyzetemben beállt szerencsés, bár váratlan fordulatra, lélekben vásároltam magamnak egy Kindle-t meg egy biciklit (Körmöspálcás biciklis város), és számos csini ruhát, és úgy döntöttem, hogy biztos a költözés idejére a pénztárcámba helyezett kínai szerencseérme füzér tette meg a hatását. Mondanom sem kell, hogy a beígért pénz nem volt a számlámon,  a számlatörténetben a nyomát se leltem, és a számlámon valójában nulla forint van, úgyhogy végül Kindle, bicikli és csini ruhák helyett fájdalomdíjként egy parfümöt és egy menő napszemüveget kaptam a férjemtől, bizony, Gant. Na jó, nem azért kaptam.
Egyébként a költözés óta azon szoktunk röhigcsélni, hogy mélyen egymás szemébe nézünk, és váratlanul megkérdezzük, hogy "ugye neked is ez életed legboldogabb napja?" Amúgy tényleg szokatlan volt, hogy egész délután tudtunk kézenfogva lófrálni meg shopikázni a városban gyerek nélkül, csak úgy ráérősen, egymásra figyelve, és nem a kölkekre, és még az is kiderült, hogy a fő presszóban Illy kávét mérnek, tökjó.
Cserében anyukám gátlástalanul ekézte a cigánypecsenyémet, de a Pé megvédett, hogy neki ízlik. Nekem is ízlett, biztos egy másik bolygóról jöttünk, vagy valami.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése