Az egyéb fogorvosokkal kapcsolatban

A mai nap délutánján bejelentkezés után meglátogattam az egyik helyi fogorvosi rendelőt, ahol egyébként implantációt is végeznek, mert leesett az egyik implantom fölötti ideiglenes pótlás. Tudjátok, az a cucc, amitől úgy nézek most ki, mintha mi se történt volna, és nem arra várnék 3-6 hónapot, hogy befogadja a csont a titánium ötvözetet, és terhelhetővé váljon a műgyökér.
A beavatkozás (ragasztás) a megbeszélthez képest eleve egy óra csúszással kezdődött, mert beugrott elém két s.o.s beteg, nem, nem gennyes és iszonyatos fogfájás, hanem letört és leesett front fogak, úgyhogy megértő voltam, úgyse tehettem mást. Aztán a dokicsaj, mintegy tízperces magyarázat után, pedig állítólag elég jól kommunikálok, megértette, hogy mi a feladat. Felhúzott egy két mérettel nagyobb gumikesztyűt, és munkához látott. Közben, amíg az ottmaradt ragasztódarabokat távolította el a fogamról, belekapott a fúróval a számba, hopp, ez mi volt? A szám, bazmeg. Aztán, miközben a pótlást csiszolgatta, a fúróból spriccelő víz vidáman vegyült a tálcán hagyott nyitott üvegekben lévő vegyszerekkel, valamint beterítette az előkészített steril műszereket. Majd körülbelül három alkalommal lefejelte a Kavosun márkájú világítótestet, ja, és elfelejtettek rám partedlit adni, hihihi, az kimaradt. Aztán egy óra negyvenöt perc múlva (plusz egy óra csúszás) felálltam a székből, legomboltak rólam hatezret a ragasztásért, és az immár hibátlan(nak tűnő) fogsorommal ráküldtem egy ragyogó mosolyt a családomra. Mintha mi sem történt volna.