2011. szeptember 15., csütörtök

A büszke bölcsődés

Alvás után hazaindul. Egyébként véletlenül fektették le, de készségesen elaludt, úgyhogy akkor ő most be van szokva. Éljen, éljen.


7 megjegyzés:

  1. Most olvastam el a profilodat. :D
    Tessék egy komment... ;)

    Na jó. Szeretek "hozzád járni", mert mindig jókat mosolygok. Én is kisgyerekes anyuka vagyok és szükségem van az ilyen laza és vidám blogokra, hogy túléljem a hétköznapokat. :)
    Na meg bevallom, azt is jó olvasni, hogy másnál sem jobb a helyzet... Tudom, hogy nem szép dolog, de így van. :)

    Amúgy remélem, már Borcsi sem sír!

    VálaszTörlés
  2. Éljen! nagyoncukiii és ügyes is :-D

    VálaszTörlés
  3. Akkor nem volt nehéz menet. Maradjon is így !!!

    VálaszTörlés
  4. NőiCsizma: köszi, és persze, hogy ezért olvas az ember blogot!
    Girosz, Zsófi: hát azóta leesett neki, hogy miről van szó, úgyhogy most meg már rémálmai vannak éjjel. De majd lesz post, ha ráérek megírni.
    Cilee: köszi :).

    VálaszTörlés
  5. Ja a rémálom az nálunk is játszik, mindig éjjel tudom meg-amikor álmában beszél-hogy aznap épp mit nem tudott feldolgozni...azt olvastam ez életkori, nem is biztos, hogy a bölcsitől (mert ugye nekünk bölcsi nincs rémálom meg mégis van)

    VálaszTörlés
  6. Á, most meg miközben a brassói maradványait halásztam ki a fogai közül, kiderült, hogy éppen bújik ki az utolsó őrlője, úgyhogy még az is lehet, hogy nem is rémálom, hanem nettó fogzási fájdalom.

    VálaszTörlés