Menjünk Szentendrére! - kiáltott egyszerre Anna, Peti és Gergő. Először nézzük meg Szent Endre hercegnőt - tette hozzá Anna.
A család lement a Duna-partra és köveket dobáltak a vízbe. Az győz, aki a legtöbb követ dobja el - mondta anya. De vigyázzatok, nehogy eltaláljátok a kacsákat! - aggodalmaskodott.
A család késő estig dobálta a kacsákat.
Aztán felmentek a várhoz, leültek egy padra, és vártak, vártak, vártak, vártak, vártak, vártak, vártak, vártak, vártak, vártak, vártak, vártak, vártak, vártak, vártak, vártak, vártak, vártak, vártak, vártak, vártak, vártak, vártak, vártak, vártak, vártak, vártak, vártak, vártak,
de nem történt semmi.
Szerintem itt nincsenek is szentendrék! - kiáltott fel Peti. És hazamentek. A család nagyon jól érezte magát, fénykép is készült, ami kikerült a kék falra.
"Szerintem itt nincsenek is szentendrék!" :DDDDD
VálaszTörlésDíjnyertes! :-D
VálaszTörlésNa, ezt a könyvet sokkal inkább megvenném, mint az eredetit, úgyhogy ha Borcsi írói babérokra törne, egy olvasója már tuti van!
VálaszTörlésMellékesen az én Fiam is Ákos, ha lány lett volna, Borbála lett volna, úgyhoyg imádlak Titeket,m pusz:
Orsi
Köszönjük szépen, átadom a szerzőnek :D.
VálaszTörlés