2011. december 19., hétfő

A feloldhatatlan ellentétekkel kapcsolatban

Sajnos megint meglódult egy kicsit a súlyom, nem vészes, de rögtön az elején kell megfogni az ilyesmit, és akkor nem lesz baj. Tudom is, hogy mit  tegyek. nem kell szénhidrátot enni, ennyi.
Na most az ilyesmi szerintem ott kezdődik, hogy az ember nem is gondol arra, amit nem akar enni, de sajnos mivel éppen karácsony jön, nekem hivatalból kell naphosszat törni a fejemet mindenféle édességeken és sütiken.
Nehéz dolog anyának lenni.

(Sajnos már elkezdődött, és sorakoznak a kamrában a sütis dobozok (kettő már sornak számít), de sajnos azóta tényleg nem tudok másra gondolni, mert törökmogyorós-aszalt sárgabarackos csillagok vannak bennük, a következőbe pedig kekszmorzsás csokiszivek (via csokimikulások) kerülnek egyrészt rumos-kókuszos, másrészt meggyes ízesítéssel, hol étcsokis, hol pedig tejcsokis túlsúllyal, eh, mi jöhet még.)

2 megjegyzés:

  1. Nekem úgy hiányzik a kajablogod... Mi van vele? ( meg az is hiányzik, hogy ellen tudjak állni a több tonna édességnek úgy mint régen, mert már nem tudok.)

    VálaszTörlés
  2. az van vele, hogy mostanában sajnos nem alkotok újat, vagyis de, daráld meg a töpörtyűt, vágjál bele hagymát, tegyél bele mustárt, és finom. De ez neked nem jó :(.
    Na, majd összeszedem magam.
    És azért nem tudsz ellenállni az édességnek, mert finomat csinálsz nyilván.
    Ja, meg csináltam gyömbéres répasalátát is joghurtos padlizsánnal, szerintem isteni lett, csak elfelejtettem, de majd eszembe jut, és levésem. Pusz

    VálaszTörlés