2012. szeptember 5., szerda

A külföldi munkavállalással kapcsolatban

Most, hogy a barátaim, a házinénink, és a fodrászom után a házi ezermesterünk is külföldre távozott dolgozni, egy kicsit meglőve érzem magam. Úgy fogunk járni, mint Douglas Adams-nél, hogy kihalunk valami orbitális járványban, mert nem marad ember, aki lemossa a telefonkagylót a nyilvános fülkékben. Jah, hogy itt meg már orvos se lesz, aki kezeljen a halálom előtt, hát, legalább nem lesz kétséges a végkifejlet.

1 megjegyzés:

  1. Nekem is van egy olyan érzésem, hogy lassan alig maradunk itthon. Mikor újabb és újabb ismerősöktől hallom, hogy kifele készülődnek, de mikor már a közvetlen családtagjaim is ezen gondolkodnak. :-(

    Mi nem gondolkodunk ilyeneken (egyenlőre), és hát akkor ki marad velünk itthon?

    VálaszTörlés