2015. február 12., csütörtök

Az állapotom romlásával kapcsolatban (még nevetünk rajta)

Azon röhögcséltünk a házinénivel, hogy mennyire feledékenyek vagyunk. Ő állítólag nagyon, amit én überelni akartam, ezért elmeséltem, hogy a múltkor bementem az OTP-be a lakáshitel cafetériám miatt, és gyakorlatilag eltűnt az agyamból, hogy ott mit mondtak.
Mire mondta a házinéni, hogy hát igen, ezért szokott ő mindent felírni.
Mire én meg a homlokomra csaptam, hogy hát persze, tényleg, én is felírtam, amit mondtak a bankban, csak már azt is elfelejtettem.

(ma a suliban egyébként az előadói szenilitás mínusz egyedik fokozatával találtam magam szemben, amikor is nemcsak, hogy nem kalandozott el a tanár a logikai vezérfonalától, hanem amikor kérdéssel próbáltam kizökkenteni, pengén megválaszolta, majd simán visszatért a főcsapásra. Kemény.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése