Szünet

Röviden az van, hogy bekrepált a laptopom, vagyis a laptopom valószínűleg kifogástalanul működik, csak nem lehetek benne egészen biztos, mert a kijelzője viszont tönkrement. Nem akarok itten gonosz tréfákat sütögetni, de az jutott eszembe a helyzetről, hogy volt régen egy pasim, aki polgári szolgálatosként egy vak programozónak segített, és munka közben egyszercsak előállt ugyanez a probléma. Az expasim meg volt lőve, hogy most akkor hogyan tovább, a programozó meg csak röhögött, hogy kit érdekel a kijelző, meg hogy nem látni semmit, az tök normális ugyanis. Na most én ennyire még nem vagyok fejlett, hogy visszacsatolás nélkül kommenteljek például a Munkahelyi terror blogon (a kedvencem, csak ott fordulhat elő, hogy azon a véres igazságtalanságon siránkozik a hapsi, hogy kirúgták a benzinkutas állásából, mert baszki most figyelj, munka közben dohányzott.) Na szóval ilyenkor azért érintőlegesen már-már trollkodni szoktam, de csak azért, mert nickkel lehet kommentelni, ám valszeg névvel-címmel, ajánlott küldeményként is ugyanazt mondanám a csávónak: megérdemelted szépöcsém. Hát ilyenekről maradok én le mostanság, meg a kedvenc blogjaimról, mert hát a Pé gépét se stoppolhatom egész este, a nappalokról nem is beszélve, meg különben is mennem kell manóruhát varrni Ákosnak a tündérfesztiválra, Borcsi tündér outfitjét már megcsináltam délután, cukik lesznek. Majd jövök, ha kipucolták a gépemet, remélem, nem túl soká, és fotó is lesz.