2011. július 21., csütörtök

Kertben

Ha én lennék Amelie, a rólam szóló film úgy kezdődne, hogy szereti, amikor reggel, zuhanyzás közben az arcába süt a nap, és szereti a friss levegőn végzett könnyű fizikai munkát, ilyenek. Na most ez utóbbi megfogalmazás azért elég kétséges, hogy bekerülne egy rendes filmbe, biztos valami kertészkedésről hadoválnának, hallgatni a fű növését, pedig dehogy. Jelenleg ugyanolyan lelkesen söpröm a járdát árvíz után, mint ahogy a vincákat ültetem a szubalpin klímáról áttelepített, és legott belepusztult muskátlijaim helyére. Asszem, most egy kicsit gyors voltam, elmondom, mi van.
A múlt héten beütött a kánikula. A muskátlik, amik tövenként legalább 6-8 virágot hoztak Sopronban, hasonló gondozás mellett  Közép-Magyarországon kihalásnak indultak, gyakorlatilag úgy össszecsoffadtak, hogy virágjuk már egyáltalán nincs, és  nem is a helyükre, hanem melléjük is be lehet ültetni  a ládákba 3 vincát, majd kitépem őket, ha végleg  elpusztultak.  Mármint a mustkátlik. Valami azt súgja, hogy nincs is ez már olyan távol. Na de viszont a  kánikulát egy hét után kisöpörte a hidegfront, ami a muskátlik állapotán nem javított, de legalább akkora  zivatarokkal jött, mármint a front, hogy kétszer egymás után öntötte el az árvíz a ház előtti utcákat (sarokház), éjszakai sötétség volt nappal, és a csukott ablakokon át dőlt befelé a víz. Örült az anyám tapétája, örömében több helyen felpöndörödött, több is veszett Mohácsnál. Pl. beázott a laptopom  a beverődő víztől, bár annak már úgyis mindegy, csak még a képeket kéne lementeni róla, úgy három év termését, mert alighanem pótolhatatlanok, ti.  egyik gyerekem se lesz már többet egyéves például.
Ákos is ügyesen belejött a kertes házi létbe, csak még  azt nem tudja, hogy a lengő pöcs ugyan megfelelő viselet egy kétévesnek a kétméteres kőkerítéssel körülvett udvarban, ám a falon túl már nem annyira comme il faut. Nem is nagyon érti, hogy miért cipelem őt mindig vissza, amikor az árvíz hordalékát söpröm a járdáról, amikor neki is van eszköze, figyeld már, felmosómoppal támad, azt talált, ügyes. Meg ma is jött lelkesen segíteni, elültetni a vincákat. Természetesen az eső csöpögött, de minket, földműveseket ez a legkevésbé sem zavart, csak gumicsizma legyen, meg ültetőlapát. Azért a kert jelenlegi állapotát elnézve azt hiszem, Ákos még mindig nem ültetésérett, talán majd jövőre. Emellett mind a két gyerek nagyon ügyesen szét tudja locsolni a medence tartalmát a különböző növényekre, csak a Borcsi már megint nincs itthon, mert elvitte a cica Sósapuka, kár. Pedig mekkorákat sikongatna holnap, amikor a trombitaafolyondár lehullajtott  virágait söpörjük majd össze! Ja, és jelen pillanatban nincs is kifogásom az életmódunk ellen, mondjuk jó lenne egy kicsit többet látni a férjemet, de ez nem újdonság, ezzel szemben az, hogy megfizetik a munkáját, Sopronhoz képest mindenképpen az.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése