2012. július 17., kedd

Edgár a pácban

Nos hát, amióta anya vagyok, várom, hogy eljöjjön az a feladat, amire soha sem gondoltam volna, hogy képes leszek abszolválni, majd pedig magamon is megdöbbenve tapasztaltam, hogy de. Az anyák mindenre képesek! A gát egyébként egyáltalán nem fizikai, vagy mentális volt, sokkal inkább tudati, a jó öreg "hülyevagy???" típusú akadályt küzdöttem le. Mármint amire így reagál az ember, ha szóba kerül. Szóval lehoztam a macskát a fáról.

Az úgy volt, hogy az a rühes dög nem tud fára mászni. Vagyis fölfelé tud ügyesen, lefelé meg nem, mert fosik. Egyébként nem is rühes a Masni, aki Edgár, csak utálom, mert feladtam ma érte az elveimet.

A köcsög macskája kiszökött a kapun, amire csak nyitott állapotban van esélye, mert még ahhoz is béna, hogy rendes macska módjára a kerítésen, meg a háztetőkön mászkáljon, nem tanul ez semmit, tök röhej a mozgása, benyaltunk egy hülye macskát. Szóval nem tud átmászni a kerítésen, viszont mindig kiszökik a kapun, ha kinyitjuk, és elindul kóvályogni. Ma például fel, a szomszéd szilvafájára.

Hallottam ám én, hogy ott nyivákol, de kit érdekel, azért macska, hogy felmásszon. Különben is, tűzoltó mániás gyerekeimnek az első volt, amit elmondtam, hogy a mesékkel ellentétben meg ne próbáljanak macskához tűzoltót hívni, először is a macska megoldja az ilyen mászós feladatokat, másodszor meg az adófizetők nem kevés pénzén, veszély esetére fenntartott apparátot nem fogjuk büdös macskákhoz ugrasztani. Akkor meg majd sajnálkozunk, ha közben leég a Putrisarki erdő, mert a tűzoltók agysérült macskához vonultak nagy erőkkel.

Az Edgár viszont még másfél óra múlva is ott vernyogott a fa tetején. Nem oldott ez meg semmit az élethelyzetén a rendelkezésre álló időben. Akkor érintőleges, és nagyon csendes, kifelé egyáltalán nem hallatszó kurvaanyázás kíséretében lerúgtam a papucsomat, felhúztam a tornacipőmet, és elindultam megmenteni életem allergénjét. Én, Pé Kalib, 37 éves, kétgyermekes, középosztálybeli édesanya, felmásztam a szemközti szilvafára, és leszedtem onnan a macskát. Majd odahívtam Borcsit, hogy vegye el tőlem, mert a rühes döggel a kezemben nem tudok lemászni, elengedni viszont nem akarom, mert akkor semmivel sem járna jobban, mintha önállóan próbálkozott volna. Max. rájön, hogy nem is fáj az esés, kivéve a landolást. De éppen kegyes hangulatomban voltam, különben föl se másztam volna érte.

Szóval aki anyának áll, az kalkulálja bele, hogy olyan dolgokat is meg fog tenni a gyerekeiért, ami ellen egész addigi életében tiltakozott. Ha nem macskát ment, akkor más jön, tök mindegy, megteszi.
Azért a hétvégén a Pé takarította el az udvarról annak a békának a hulláját, aminek a macska tépte le a lábát, majd pedig jóízűen falatozott belőle, mit csináljak én ezzel az állattal?
És még azt is akartam mondani, hogy eztán lesz mivel indokolni a vernyogó kölyköknek, hogy miért megyek el tornázni. Azér', hogy szükség esetén legyen fizikumom felmászni a szilvafára, leszedni a retkes macskátokat, azért!

14 megjegyzés:

  1. :-) Hát nem unalmas ez a macska.
    Legalább sokat tudtok rajta nevetni ( meg feszültség levezető káromkodni).
    Arra egyébként gondoltál már, hogy azért hozzád sodorta oda az élet pont azt a macskát, mert te ilyeneket is hajlandó vagy megtenni érte? Ha már gazdihoz került volna , lehet még most is ott csücsülne. :-)

    VálaszTörlés
  2. :D
    Nálam akkor jött el ez a pillanat (és az első mondat olvasása alatt azt hittem, hogy te is valami nagyon hasonlóról fogsz írni), amikor az akkor még két gyerekem egymást túlüvöltve pánikolt egy testesebb nyolclábú miatt. És mivel más felnőtt nem volt se közel, se távol, nekem kellett eltávolítani a dögöt a jól fejlett arachnofóbiámmal. (Azóta a saját káromon rájöttem, hogy ezeket a berögződött hülyeségeket egyenes úton veszik át tőlünk. A békákkal, egerekkel, egyebekkel semmi bajuk (sőt!), mivel nekem sincs.)

    Tornázni még azért is jó (sok egyéb között), mert addig legalább csönd van. Vagy legalábbis másfajta zaj, de az ordító zene az egész napos csatazaj után már-már csöndként kikapcsol. :) (Ma fogom először kipróbálni a pilatest!)

    A történet kapcsán még eszembe jutott, hogy a minap nem kevés időn át magyaráztam én is a gyerekállománynak, hogy a valóságban azért nem úgy működnek a dolgok, mint például a Tesz-vesz városban, amikor Hilda víziló beleejt egy érmét a csatornába, és ott terem a komplett katasztrófavédelem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én a békáktól undorodom, de soha sem mutatom, nehogy eltanulják. Egyelőre mindig sikerült sikongatás nélkül megállnom.

      Törlés
  3. És a béka hogy került oda? Lepkevár Nonója hogy örült volna neki :) (persze még a négylábú állapotban lévőnek)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez bennem is felötlött! :)

      Törlés
    2. Ó, a minap, az egyik kánikulai reggelen valóban beköltözött egy élő, elven béka a gyerekek medencéjébe. De aztán jött a Pé, és két markával kimerte, mielőtt a kölkek lefülelték volna. Az életével játszott szegény. Azóta nagyon megnézem medencetakarítás előtt, hogy mi van benne :D.

      Törlés
    3. "Az életével játszott szegény."

      Pé vagy a breki? :D

      Törlés
    4. Ó, a Pé az nagy és bátor. Ákos viszont igen szereti a kicike állatkákat, a múltkor is megszeretgetett egy rigófiókát, RIP.

      Törlés
    5. Szegény rigó, de ezen most nagyon röhögtem. :D

      Törlés
  4. Váhháhááh nem semmi én meg tegnap fodribodriba és kozmibozmiba vittem a bűűűdösmacskát (aki kezdetben az enyém volt de a gyerek megörökölte a macskát is meg a vele való együtt alvás jogát is. Na ezutóbbiért kellett a fodri)

    VálaszTörlés
  5. Ó, alig várom, hogy láthassam Bogesz új frizkóját. Bár az eddigi se volt semmi, különösen az orrával együtt :D

    VálaszTörlés
  6. Ismerős szitu a fán fönnakadt nyivákoló cica és a kétségbeesett gazdi duója. Ilyen nálunk is előfordult számtalanszor - minden kiscica elköveti ezt az akciót. Volt, amikor egy tujára, illetve 10 m-es fenyőfára merészkedett fel a drágaság. Ilyenkor ugye mást nem tudtunk tenni, mint imádkozni összekulcsolt kezekkel. És lám... előbb-utóbb a Jóisten levezeti őket a fáról..Egyébként elárulom, az első ilyen élménynél én is hasonlóan paráztam. Aztán a sokadik eset után az ember csak rándít egyet a vállán, de így is lejönnek. No para, Kalib!

    VálaszTörlés
  7. Remek iras, elveztem. Mondtam en hogy javulsz a melotol.:) (sfp)

    VálaszTörlés