Úgy kezdődik, hogy 1 kiló árdéj, 1 kiló gogos, de ezt nem annyira értjük, az LD erdélyi anyósa írta le így a receptet, szerencsére később elmondta, hogy mi micsoda. Kár, hogy Frida Kahlo már nem él, így tőle nem tudok tanácsot kérni a receptjeiben szereplő harmincféle paprikára nézvést, nem is fogom megfőzni a kajáit.
Na szóval kell egy kiló kápia, meg egy kiló pritamin paprika, jó édes. Ebből kell csinálni egy lecsót, zsír, hagyma, só, bors, ilyenek. Az ilyesminek jó délután nekiállni, én négy órát szarakodtam vele, míg mind a dunsztba került. Előtte azonban, még reggel beáztattam fél kiló babot, majd elmentem a piacra megvenni a paprikákat. Délután meg megcsináltam a lecsót, de előtte föltettem főni a babot. Aztán ráparancsoltam Ákosra, hogy a húsdarálót semmilyen körülmények között nem szabad kibontania a dobozából, így aztán lett emberem is, aki tekerje, akkora érdeklődést generáltam a tiltással. A lecsóba még beledobáltam egy kiló paradicsomot, azzal is jól összefőztem (ezt persze a paprikával együtt is bele lehet hajigálni, csak nekem nincs akkora fazekam, és meg kellett várni, hogy előbb összeessen a paprika, és beleférjen a paradicsom), és az egészet, babbal együtt ledarálta az Ákos, plusz némi hagyma meg fokhagyma, a bukéja kedvéért. Akkor tettem még bele zellerzöldet, babérlevelet már korábban, mást viszont már nem. A ledarált cuccot még egyszer felforrósítottam, aztán sterilizált üvegekbe töltöttem, dunszt.
Két csatos üveggel nem megy a dunsztba, az egyik a Petőfi szomszédéké lesz, a másik felét meg bevacsoráztuk a pergola alatt, de hát ezt már mondtam, éljenek a zakuszkák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése