A mai napon megtörtént az aranykalászos gazda vizsga, még sikerült is, azt mondták. A bizonyítványt viszont keddig tart majd nekik kiállítani.
Szóval az úgy volt, hogy odamentünk, és bár 3 hónapon át, amíg a tanfolyam tartott, egyetlen szem csapadék sem hullott (bizony, én most már nem locsolok, hanem vizet juttatok ki, és nem azt mondom, hogy esik az eső, hanem csapadék hull. Még egy lépés, és nem megnézek, hanem megtekintek, ha így haladunk.), na szóval zuhogott az eső. Hurrá. Na most az aranykalászos vizsga az csak kisebb részben tanteremben, de főként, a feladatok pontszámát tekintve 70 százalékban szabadtéren történik. Az iskolába ugyanis nem fér be a traktor.
Először is a tanáraink gratuláltak, hogy milyen remek vizsgabizottságot delegált hozzánk az agrárkamara és a minisztérium, szívük mint a vaj, és különben is, összehordtunk 3 asztalnyi elemózsiát, úgyhogy úgy éreztük, okkal bízhatunk a jóindulatukban. Más választásunk úgysem volt.
A vizsga a felismerési feladatokkal kezdődött. A szója derce, a szenázs, a tyúkhúr, a marhacsüd, a cikta juh ugye mindenkinek megvan? Na most ilyenekből volt olyan két A4-es oldalnyi, de ez oké volt, ment. Mondtam már, hogy elég jó vagyok marha testtájakból? Na.
És akkor autóba vágtuk magunkat, és kipenderültünk a tangazdaságba. Jó, jó, az eső esett ugyan, de nem azért leszünk aranykalászos gazdák, hogy az outfitet sirassuk ilyen kényes helyzetben. Minden esetre a fodros blúzomat és a blézeremet pulcsira és vespás túramellényre cseréltem, a farmer meg a túrabakancs megfelelő volt alul. Sikeresen kihúztam a magvetés fólia alá tételt, vicces volt vizsgán, pontszámért bemutatni azt, amit egyébként is minden tavasszal megcsinálok magamtól a kiskertemben. A másik műveltető feladatom pedig a betárolandó gabona, jelen esetben árpa nedvességtartalmának megállapítása volt. Na most nekem nem a nedvességtartalom, hanem a gabona faj megállapításával volt főleg bajom. Én, tisztelt bíróság, készültem, tényleg. Tudtam, hogy az 1-es a rozs, a kettes az árpa, de ezeken a vödrökön nem volt szám. De én erre az esetre is felkészültem, napokkal ezelőtt itthon kitettem az asztalra egy marék árpagyöngyöt (vö. gersli), hogy szokjam a látványt. Na most a vödörben tuti nem zab volt, de nem is búza és rozs sem, marad tehát az árpa, de ez sajnos egyáltalán nem úgy nézett ki, mint otthon. Ennek ilyen héja volt. Megkérdeztem a tanárt, hogy ez itt árpa-e, mondta, hogy az, úgyhogy ez az akadály is elhárult, sikeresen beállítottam a gépet és mértem.
A következő feladat a tárcsás borona részeinek ismertetése, valamint napi és időszakos feladatai voltak. A tanár meg direkt belekérdezett, nem mintha nem tudná, hogy én 3 hónap alatt szívtam fel magam nulláról aranykalászos szintre, amit szerintem minimum méltányolnia kellett volna. Most nem azért, de én is tudnám őt az MTI archívum használatával szívatni, és tutira csak vakarná a fejét, ha vicces-okos cikket kéne írnia 1700 karakterben, szóval ennyit a más szakmából érkezők basztatásáról. Következő feladatként pedig meg kellett állapítanom mérlegeléssel, hogy melyik tojást milyen állat tojta. Na most ezzel az volt a baj, hogy csak kifújt héjak voltak, úgyhogy maradt a ránézés, de az egészen jól sikerült, mert tojást azt pont láttam már, pulykát is meg ludat (nem liba, kérem, lúd), meg volt ott egy subler is, amit lányos zavaromban fordítva fogtam meg, de szólt a tanár, hogy nem úgy kell, mire röhögni kezdtem, hogy némá, tényleg.
Majd pedig a kocsiban visszaöltöztem fodros blúzba és blézerbe, és visszavágtattunk az iskolába a szóbeli vizsgára. Ó, azt elfelejtettem mondani, hogy a vizsgabizottsággal mégiscsak jelentkezett egy kis baj. Hát ezek jó zsaru-rossz zsarut játszottak. Mondanom sem kell, hogy a szóbeli vizsgán a rossz zsaruhoz osztottak be. Na most ez azért probléma, mert az volt a terv, hogy én a tételsorokat gondosan ráhelyeztem a telefonomra, hogy majd onnan kiírom a lényeget és az alapján adom majd elő, amit kell, mert azt mondták, hogy ezt lehet, sőt egyenesen biztattak is rá. Rossz zsaru viszont sajnos nem így gondolta, nála nem lehetett se puskázni, se sugdolózni. De végül is ez mindegy is volt, mert a tanfolyami anyagok közül én elsőként a tételsorunkat veszítettem el, ezért egy másikat telepítettem a telefonomra a netről, amiben pont nem szerepeltek a kihúzott tételeim, hogyaszongya: az állatszállítás szabályai, illetve kereskedelem témakörből a piac. A növénytermesztés az oké volt, mert abból kaptunk egy táblázatot. A rozsot húztam, az adatokat kimásoltam a táblázatból, amíg a többiek a tételeket húzták, például hogy hány millió csírát kell elvetni egy hektárra, ez kb. hány kiló vetőmagot jelent, és mikor vetünk, mikor aratunk. A többit meg hozzárizsáztam. Mondjuk pont nem a táblázatban szereplő adatokat tudta a vizsgáztató, de akkor én azt már pont leszartam, csak legyünk már túl rajta. Annyira nem is volt kínos, sokkal rosszabb is lehetett volna.
A végén a tanár megkérdezte, hogy mi a foglalkozásom és hol dolgozom, mondtam neki, mire egy perces néma csönddel adóztak a döbbenetüknek, majd amikor magukhoz tértek, megérdeklődték, hogy akkor végül is mi a retkes bránert keresek én egy aranykalászos gazda tanfolyamon. Mondtam, hogy ha úgy vesszük, akkor az új földtörvény rótta rám ezt a kötelezettséget, úgyhogy lesznek szívesek méltányolni az igyekezetemet, hogy bejártam az órákra, ilyenek.
És amikor vége lett, az egyik vizsgabiztossal ittam pálinkát, nem kellett sokáig kínálgatni, az ötlet az enyém volt. Aztán jött a hír, hogy mindenki átment a vizsgán. Most pedig iszom még egy pálinkát, és részemről a dolognak vége. Paraszt lettem hivatalosan is, de nyugodtan elfelejthetjük máris.
Ja, és még annyi, hogy aranykalászos gazda tanfolyam: 265 ezer, túl lenni rajta: priceless.
